Te vagy...

Te vagy…

Nincs hova bújnod, rejtőznöd előlem,

Hosszú köreimet rég körötted futom,

Csendes szél, ha fák lombjával játszik,

Angyaltáncot látok, s te táncolsz ott, tudom.

Mikor elhagyottan, görbe háttal kérdtem,

Vár-e még rám derű, a belbecshez keret,

Leszálltál az égből, vagy tudja Isten, honnan,

S kérdezzek bár bármit, te vagy a felelet.

Nyugaton a Nap ha hegy mögé hanyatlik,

S bíbor-rőt festékkel egy világot hátrahagy,

Fény-meleg szépségét az új napkeltéig

Te átmented az éjen; mert a Nap ikre vagy.

Hegytetőn ha ülök, megtörten, merengve,

S az Úr jelét várva a Kozmoszt kémlelem,

A szeretőn Teremtő, lelkem isteni párja

Téged küld elém; s lám, a csókod a jelem.

Ha bohó bohócok víg mulatságra gyűlnek,

S magával húz a lármás, cirkuszi forgatag,

Minden tréfájuknál magam mellett látlak,

Mert öröm és jókedv, nekem mind te vagy.

Ha fagyos téli éjen reszketek, mert fázom,

És gyöngéd ölelés lágy tüze éltetne csak,

Két karod söpri el a zord árnyék-világot,

Szelíd tűz lágy ölelése, íme, hát te vagy.

Repedő homokban ha tévedve bolyongok,

S nyelvem tövén szikkadt szárazság dagad,

Eszméletem küszöbén a csalfa délibábból

Hű szerelem oltja szomjam, s ez is te vagy.

Ha varázslatos csodapercek hullámai között

A völgybe szálltam éppen, míg a tajték halad,

És segítségért karom mint árboc nyúl az égbe,

Buja vágy-szél visz a csúcsra, s a vitorla te vagy.

Ha az erdőben egy virág szép szirmaira bomlik,

Bájoló teljessége te vagy, gyönyörűm, tudom.

Nincs hova rejtőznöd. Ha nem vagy is velem,

Bennem vagy rég. Köreimet körülötted futom.