Önzés

Önzés

Csak én, csak én, csak én...

Csak én hordhatom eléd a világot!
Beléd ma is csak én halhatok!
Csak én szíthatok parazsadból lángot!
Sóvár tüzet csak én olthatok.

Csak én vihetem át e szép szerelmet!
Könnyeket csak én fakaszthatok!
Csak én vonhatom selyembe a tested!
Kastélyt köréd csak én húzhatok!

Csak én játszhatom kedvenc dallamod,
lelkedig csak én hatolhatok!
Csábító szót, tán nem is kell hallanod,
füledbe csak én suttoghatok!

Csak én védhetlek, magamtól is akár!
Szenvedést csak én okozhatok!
Csak én tudhatom, mi döntött le, mi fáj!
Vigaszt egyedül én nyújthatok.

Csak én tehetem végtelenné léted,
óceánt csak én fodrozhatok.
Csak én adhatom át a mindenséget,
s tajtékot csak én csitíthatok.

Csak én tarthatlak éjjelente lázban,
égessenek engem e szemek!
Siess csalódni mindenki másban,
ne elsőd, utolsód hadd legyek!