Steven Spielberg: Lincoln

 Tizenkét év után végre megvalósult egy álom! Spielberg 12 éven át dédelgette az Amerikai Egyesült Államok 16. elnökéről, Abraham Lincolnról szóló filmje tervét, 12 éven át folytatott kutatásokat, s készült fel a rá jellemző aprólékos gondossággal minden részletből, legyen az filológiai bizonyíték, történelmi adat vagy csak miliőteremtő kellék. A Lincoln dolgozószobájában ketyegő óra hangja például az igazi Lincoln egykori, igazi órájától származik. Hosszan hallgathatjuk is a történelmileg hiteles óraketyegést a hangi effektusokban bővelkedő film néhány tízmásodpercre beálló csendjében, amikor Lincoln némán piszkálja a kandalló tüzét, Seward külügyminiszter pedig csak egy whisky felhajtása és félszivarnyi pöfékelés után jut újra levegőhöz az elnök imént elpöttyentett, rémisztően inszinuatív szavazatnövelő stratégiájától elhülvén. Abraham Lincolnnak ugyanis mindenképpen szüksége van 18 szavazatra a 13. alkotmánykiegészítés kongresszusi elfogadtatásához, amely a színes bőrű lakosság teljes egyenjogúságát mondaná ki, a rabszolgaság megszüntetésével, általános választójoggal meg minden. Mindenképpen és minden áron, akár jól fizető állások révén vásárolt demokrata átszavazásokkal is. Vagyis legfőképpen úgy, hiszen egyéb lehetősége már nemigen van. A szavazat-maximáló matematika azonban messzire vezet.

Nézzük csak, mikor is történik mindez? Az amerikai polgárháború idején, ami 1861-ben kezdődött, és 1865-ben ért véget Észak - azaz Lincoln - győzelmével. A második ciklusát töltő, rendkívül népszerű republikánus elnököt kevéssel ezután John Wilkes Booth fejbelőtte a Ford Színház állami páholyában. Majd a merénylő a páholyból a színpadra ugrott, eltörte a bokáját, de még így is egérutat nyert a büfében időző testőrök elől. Csak később, a hajtóvadászat során lőtték agyon. Spielberg meghökkentő, de oly szellemes megoldással ábrázolja a merényletet, hogy az ember önkéntelenül is elmosolyodik az átverésen. Ez persze nem segít átérezni a tragédiát. De ne szaladjunk ennyire előre...

A film nyitó képsorai az északiak győzelmével végződött egyik csata utolsó momentumait jelenítik meg. Minthogy egy snittel később csak mint távoli emlékre hivatkoznak a gettysburgi csatára, feltehetően ez a vicksburgi csata volt, amelyben színes bőrű katonák is derekasan verekszenek és öldökölnek a faji egyenjogúság jegyében, válogatás nélkül. 1863-ban járunk tehát, annak is úgy a közepe táján. Éppen a háború derekán...

Az 1860-as évek a politikai zűrzavar időszaka a fiatal amerikai demokrácia történetében. Az Amerikai Egyesült Államok 34 állam unióját jelenti ezidőtájt, a politikai érdekeket már ekkor két hatalmas párt képviseli és testesíti meg: a Republikánus Párt, illetve a Demokrata Párt. Az északi és déli államok között erős fejlődési egyenetlenség mutatkozik, Észak egyes államaiban már tilos a rabszolgatartás (szabad államok), kibontakozott az ipari forradalom, az élénken prosperáló gyáripar a gépek és tartós fogyasztási cikkek mellé gazdag nagypolgárságot is kitermelt, délen azonban a rabszolgamunkára alapul a gazdaság, s jóval szerényebb mértékű a növekedés.

 1860-ban Illinois állam republikánus kongresszusi képviselőjét, a rabszolgaság-ellenes Abraham Lincolnt választják meg az USA elnökének. Lincoln programjának ismeretében 7 déli állam az azonnali kiválásról dönt, s a döntést népszavazás útján is megerősíti. Lincoln azonban ezt a kiválást nem fogadja el, hiszen szerinte azt minden államnak jóvá kellett volna hagynia, ezért katonai erő jelenlétével próbálja jobb belátásra bírni a távozni akarókat. Ezt látva újabb négy állam dönt a kiválás mellett, s immár tizenegyen 1861 februárjában létrehozzák az Amerikai Konföderációs Államok nevű alakulatot, politikailag és katonailag is vállalva a konfliktust az Unióval. Az erőviszonyok tehát: 23 északi állam 11 déli ellen, 22 millió lakos 9 millió ellen. Lincoln politikai programjában az Unió egyben tartása minden más szempontot megelőz, még a rabszolgaság kérdését is – ezt Horace Greeley-nek írt levelében ki is fejti:

"Legfőbb célom, hogy küzdelmünkkel az Unió egységét megőrizzem, nem pedig hogy a rabszolgaságot eltöröljem, vagy fönntartsam. Ha megmenthetném az Uniót egyetlen rabszolga felszabadítása nélkül, megtenném, és ha megmenthetném minden egyes rabszolga felszabadítása által, azt is megtenném; ha pedig megmenthetném azt egyeseket felszabadítva, de másokat békén hagyva, akkor azt is megcselekedném."

Lincoln a legszűkebb vezérkarral.

Ilyen megfontolások mentén Lincoln a katonai hadműveletek megindítása mellett dönt, s kitör a polgárháború.

Lincoln azonban amellett, hogy elnökként szenvedélyesen kiáll az Unióért, idealistaként a szabadságjogokért, agyafúrt reálpolitikusként éppen a rabszolgaság eltörlésének ügyét használja fel a déli államok megroppantására. 1863. január 1-én elnöki rendeletként kiadja az ún. Emancipációs Nyilatkozatot, amely kimondja a rabszogák teljeskörű felszabadítását az ország egész területén, tehát a Konföderáció területén is; olyan területen, amely éppen az elszakadásért vívja háborúját Északkal. Ez az Egyenjogúsítási Nyilatkozat néven is ismert kvázi kormányhatározat közjogi nonszensz, jogfilozófiai képtelenségét és logikai ellentmondásosságát maga Lincoln tárja fel Spielberg filmjében. Mindenesetre a nyilatkozatot a Legfőbb Ügyész is legitimálja aláírásával. Lincoln azt reméli ettől a lépéstől, hogy délen rabszolgaszökések lesznek, illetve rabszolgalázadások törnek ki, a rabszolgák tömegesen áramolnak majd északra, állnak be az Unió seregébe, s egyúttal ellehetetlenítik a Dél gazdaságát. Számításai csak részben válnak be.

A polgárháború iszonyú véres, rengeteg áldozatot követel, s mindkét felet meggyengíti. Egyedül a gettysburgi csatában 48 ezren vesztik életüket, az északiak győzelme pyrrhusi. Lincolnnak eközben saját pártja radikális szárnyával, az abolícionistákkal is ki kell egyeznie, akik a rabszolgaság teljes eltörlését, a faji (s nem csupán a törvény előtti) egyenlőség kimondását és alkotmányba foglalását követelik. (Az abolícionisták vezérét játsza Tommy Lee Jones, rendkívül erőteljes alakítást nyújtva.) Minthogy a rabszolgaságot az alkotmány szentesítette, csakis az alkotmány módosításával szüntethető meg. Az Egyenjogúsítási Nyilatkozatot tehát át kell verni a Kongresszuson, ahol a Demokrata pártiak egyszer már elkaszálták az ennek megfelelő értelmű 13. alkotmánykiegészítést 1862 végén. Lincoln és pártja azonban új taktikát dolgoz ki, és még egyszer nekifutnak az elfogadtatásnak. Csakhogy az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többség eléréséhez rá kell venniük 18 demokrata képviselőt, hogy megszegve a frakciófegyelmet és vállalva az árulás stigmáját a republikánus tervezet mellett szavazzon.

Itt kezdődik Steven Spielberg filmje.

Lincoln a hadsereg főparancsnoka

Lincoln halk szavú, anekdotázó kedvű, szikár férfi, akinek a politikai malomkövek között őrlődve még súlyos magánéleti problémákkal is szembe kell néznie. Felesége az a Mary Todd, akit első eljegyzésük után kibírhatatlan természete miatt egyszer már elhagyott. Majd egy szerelmi csalódás után visszatért hozzá, és feleségül vette annak ellenére, hogy "emlékeiben kevésbé testesen élt". Négy fiuk született. Spielberg filmjében háromról esik szó: Robert (Joseph Gordon-Levitt), a legnagyobb fiú Bostonban tanul, és szülei tiltása, féltése ellenére be akar állni katonának, mert gyávának érzi magát, ha nem. A középső, William három éve meghalt tifuszban, az elvesztése feletti fájdalom megbomlasztja édesanyja elméjét. Mary a férjét hibáztatja Will elvesztéséért, mert betegsége idején politikailag fontos fogadások tartották őket távol a haldokló gyerektől. A legkisebb, Tad még a katonai szolgálatra alkalmatlanok biztonságos életét éli.

Spielberget oly régóta foglalkoztatja Lincoln személye, hogy már a Ryan közlegény megmentése c. filmjébe is beleszőtte az elnök híres Bixby-levelét, majd egy másikban, a Különvélemény címűben egy iskolásfiú idézi a még híresebb gettysburgi beszédét. Lincoln politikai karaktere, magánéleti megnyilvánulásai joggal keltették fel Spielberg érdeklődését, aki szokása szerint úgy heroizál, hogy nem titkolja el hőse gyengeségeit, vitatható döntéseit, botlásait, emberéletek ezreit követelő konokságát sem. Elvégre a hősök is emberből vannak, s annál nagyobb értékű a helytállásuk, minél több elbizonytalanító tényezőn kell úrrá lenniük. Könnyű úgy jól cselekedni, jól dönteni, ha egyértelmű, mi a jó. Lincolnnak azonban sok rossz és kevés jó között kellett értékalapú sorrendet felállítania, neki jutott az a mindenképpen hálátlan, de kikerülhetetlen feladat, hogy válasszon emberélet és egy ország egységének fontossága között. A történelem igazolta Abraham Lincoln tűzzel-vassal keresztülvitt politikáját, az Unió egységének megőrzése a szabadkőműves filantrópián túlmutató létkérdés volt. Lincoln ugyanis köztudottan szabadkőműves volt, erre a filmben számos utalás történik. Maszonista elvei (szabadság, egyenlőség, testvériség, az élethez és a szabadsághoz való mindenekfeletti jog elismerése) valamint a reálpolitikai érdekek ütközéséből győztesen kerül ki - a vitathatatlan társadalmi haladással, a nagyhatalmi pozíció megalapozásával, a gazdasági befolyás kiterjesztésével, a rabszolgaság eltörlésével, a kényszerű szolgaság teljes betiltásával, a humanista értékek érvényre juttatásával. Spielberg állásfoglalása: a legnagyobb politikus Amerika történetében.

Abraham Lincoln szerepét eredetileg Liam Neesonnak szánta a rendező, de Neeson végül visszaadta a szerepet, mondván: oly sokáig tartottak az előkészületek, hogy közben ő megöregedett. Így kapta a szerepet Daniel Day-Lewis, aki bár mindössze 5 évvel fiatalabb Neesonnál, valóban közelebb áll Lincoln korához, aki 1865-ben 56 éves volt. Érdekesség, hogy Martin Scorsese egy korábbi filmjében, a New York bandái-ban Daniel éppen Lincoln egyik politikai ellenfelét játszotta. 

Abe Lincoln - Daniel Day Lewis

Mary Toddot Sally Field alakítja, aki tíz évvel idősebb Daniel Day-Lewis-nál, és hússzal az 1863-as Mary-nél. Sally nagyon szerette volna eljátszani ezt a szerepet, szinte könyörgött Spielbergnek, hogy adjon neki egy esélyt. Bár Spielberg nem látta benne a karaktert (és ezt meg is mondta neki), hajlandó volt meghallgatni Sally-t. A próbafelvételre Daniel Írországból repült át Los Angeles-be, hogy partnerként asszisztáljon. Sally megkapta a szerepet, s így hálálkodott a casting után: "Ezért örökké szeretni fogom Danielt." 

Sally Field - az instabil Mary Todd szerepében

A Seward külügyminisztert alakító David Strathairn egy minisorozatban magát Lincolnt játszotta. Az az alkotás a Lincoln-Douglas vitáról szólt.

A forgatás alatt Spielberg mindenkit a szerepnevén vagy titulusa szerint szólított: Daniel Day-Lewis-t elnök úrnak, Sally Fieldet Mrs. Lincolnnak vagy Molly-nak nevezte.

A forgatókönyvet eredetileg John Logan és Paul Webb írták volna, ám Spielberg kivette a kezükből, és azt a Tony Kushnert kérte fel, akinek képességei már a München forgatása alatt lenyűgözték, s aki az Agyalok Amerikában c. drámájával már beírta nevét az Irodalom Nagykönyvébe. Kétségtelen, hogy a film minden mondata előre viszi a történetet, vagy feltár egy fontos kapcsolatot események és személyek között, dramaturgiailag tehát felettébb takarékos műről van szó, ám a film hossza még így is embert próbáló: 149 perc. Különösen a név szerinti végszavazás tűnik feleslegesen részletesnek, hiszen az eredményt amúgy mindannyian tudjuk a törikönyvekből. De lehet, hogy ez csak a szinkronrendező rémületéből fakadó utánérzet. Tény, hogy elmorzsoltam néhány nem túl emelkedett mondatot, amikor egyenként kezdték felszólítani mind a 180 képviselőt: honnan szerzek én ennyi 60 évest, még ha csak annyit mondanak is, hogy "Igennel szavazok!" vagy "A pokolba is, nem!"?

Mégis, riadalom ide vagy oda, íme hát, megvalósult egy álom. Steven Spielberg filmjének szinkronját rendeztem.Nagyon remélem, hogy a magyar változat méltó az eredeti műhöz, s ha néha eltérünk tőle, az inkább hozzáad az élvezeti értékhez, mintsem elvesz belőle.

A szinkron elkészítésekor a Vérző olajban már bizonyított Kőszegi Ákost kértem fel Daniel Day-Lewis magyar hangjaként. Külön örömömre szolgált, hogy Ákos végtelen művészi alázattal és alkotókedvvel fogott ebbe a munkába, a megszokott bombabiztos profizmus mellett okos értelmezéssel, lélekkel teli alakítással formálta meg a karaktert.

Kovács Nórával egy rendkívül szeszélyes-szenvedélyes, mélyérzésű, de pimaszul csapkodó, a fájdalmát pedig tomboló hisztériává fokozó Mary-t sikerült hangilag megalkotni. Nóra fiatalos hangja kiegyenlítette az eredeti színészek közötti korkülönbséget.

Nem lehetek elég hálás azoknak az általában főszerepekhez szokott művészeinknek, akik ezúttal apróbb szerepekben adták hangjukat a kulcsfontosságú figurákhoz. Blaskó Péternek, Kálloy Molnár Péternek, Széles Tamásnak, Koroknay Gézának, Csere Ágnesnek, Harsányi Gábornak, Kálid Artúrnak, Schnell Ádámnak, Makranczi Zalánnak és a többieknek…

A szereposztás és a magyar hangok:

Abraham Lincoln - Daniel Day-Lewis - Kőszegi Ákos

Mary Todd - Sally Field - Kovács Nóra

Seward - David Strathairn - Rosta Sándor

Robert Lincoln - Joseph Gordon-Levitt - Szatory Dávid

W. N. Bilbo - James Spader - Schneider Zoltán

Preston Blair - Hal Holbrook - Szélyes Imre

Thaddeus Stevens - Tommy Lee Jones - Fodor Tamás

Robert Latham - John Hawkes - Karácsonyi Zoltán

Alexander Stephens - Jackie Earle Haley - Végh Péter

Edvin Stanton - Bruce McGill - Berzsenyi Zoltán

Richard Schell - Tim Blake Nelson - Schnell Ádám

John Hay - Joseph Cross - Takátsy Péter

Ulysses S. Grant - Jared Harris - Vass Gábor

Fernando Wood - Lee Pace - Széles Tamás

George Pendleton - Peter McRobbie - Blaskó Péter

Tad Lincoln - Gulliver McGrath - Boldog Gábor

Elizabeth Keckley - Gloria Reuben - Nádasi Veronika

John Nicolay - Jeremy Strong - Kálid Artúr

George Yeaman - Michael Stuhlbarg - Rába Roland

Alexander Coffroth - Boris McGiver - Beratin Gábor

James Ashley - David Costabile - Kálloy Molnár Péter

Asa Litton - Stephen Spinella - Halmágyi Sándor

William Hutton - David Warshofsky - Pálfai Péter

Harold Green közl. - Colman Domingo - Bognár Tamás

Ira Clark tizedes - David Oyelowo - Makranczi Zalán

Katona - Lukas Haas - Varjú Kálmán

Katona 2. - Dane DeHaan - Molnár Levente

Mr. Jolly - Bill Camp - Bolla Róbert

Mrs. Jolly - Elizabeth Marvel - Molnár Zsuzsa

Mongomery Blair - Byron Jennings - Jakab Csaba

Elizabeth Blair - Julie White - Csere Ágnes

Usher - Dakin Matthews - Várday Zoltán

Colfax - Bill Raymond - Harsányi Gábor

Edward McPherson - Christopher Evan Welch - Haagen Imre

Magyar szöveg: Dani András

Hangmérnök és vágó: Kiss Pál

Gyártásvezető: Kincses Tamás

(Vonzódásom Spielberg művészete iránt messzebbre nyúlik 12 évnél. 1995-ben írtam egy forgatókönyvet, amiről végtelen elbizakodottságomban azt gondoltam, csakis Spielberg lenne méltó a rendezésére, sőt, ha elolvassa, éppoly lelkesen veti magát a megvalósításába, mint amilyen lelkesedéssel én kiutaztam Los Angelesbe atyai jóbarátom támogatásával, hónom alatt a könyvvel, hogy megmutassam neki. Ismeretlenül! Ravasznak hitt taktikához folyamodtam: az édesanyja vendéglőjében, a Milky Way-ben kezdtem a közeledést felé. Spielberg mamája zabálnivalóan édes volt. Farmerszoknyában, piros felsőben, kezében egy pohár vörösborral járkált az asztalok között, minden vendégénél megállt pár kedves szóra. A mi asztalunknál is. Így aztán eldadoghattam neki, mi járatban vagyunk. Azonnal lehervadt ajkáról a mosoly, és hosszú percekre eltűnt a konyhában. Majd visszatért, immár újra mosolyogva ((bár mintha már nem lett volna olyan őszinte az a mosoly)), és letette elém Spielberg telefonszámát. No, nem a személyes, otthoni számát, csak az irodait. Végül nem jutottam be hozzá, csak elküldtem neki a művemet, amit olvasatlanul küldött vissza, mert a szakszervezeti törvény értelmében csak valamely művészeti ügynökség vagy az ottani írószövetség ajánlásával fogadhat be kéretlen forgatókönyveket. Máig őrzöm elutasító levelét, ami feleannyira sem ékesszóló, mint Lincoln Bixby-levele. Érthető, persze, nem tudja, mit veszített, így nem is fáj neki...)

.