Jézus mondá: Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy szabadítsd meg őket a gonosztól! És kérdé a Fiú, midőn a Lányt ölelé a sötétség felett: Te teremtettél, Atyám, nem éppúgy fiad vagyok-e hát?
Nevelőapám, Justinus bácsi úgy éjfél felé már erősen a pohár fenekére nézett, s kis asztaltársaságunk legnagyobb örömére vicces történeteket mesélt a bizánci udvarról, s magáról a császárról, a vén Anastasiusról. A császárnak felettébb nagy kínt okozott, hogy - saját gyereke nem lévén - három unokaöccse közül kire hagyja a trónt. Beállított hát...
Elbűvölten járkálok a hegyen, a Trebevič-en, bakancsom alatt sóhajtva cuppan a sár, s gyönyörködve nézem ott, alant, gyárkéményein pöfögve pihegő kedves városomat, szűkebb hazámat, Szarajevót. Végre itthon vagyok! Próbálom megtalálni szememmel a házunkat, szüleim házát, ahol anyácskám még ma is él. Ereimbe lusta zsibbadást sző a felfedezés...
"Lángolj fel a lelkünkben, szép égi szikra, szent öröm!" – zengi a telefonom. A nővérem hív. A hangján hallom, hogy valami nagy baj van.
Vacsora után az Ember félrevonta egy csendes zugba, hogy a többiek ne hallják: te vagy a legkedvesebb nekem mind közül, bár ámuló szád elárul; még nem értheted, szavaim mit jelentenek. De amily bizonyos, hogy a ki engem ismer, Atyámat ismeri, s a ki őt ismeri, az a magába sűrített mindenséget ismeri, oly bizonyos, hogy te készen állsz. Kész vagy...
