Ez az írás a Virtus nevű irodalmi portál szórakoztató rovatában jelent meg, úgy 2008-2009. táján. A politikai utalások egy része mára kissé elavult, más része azonban még mindig nem. :)
Harmincöt fok ágyékban.A Konszenzusi Palota kőlépcsőjének fokain aktatáskás bojárok dömhec hada dobog.
Nemsokára született a királynak egy gyönyörű kislánya. A haja fekete volt, mint az ében, a bőre fehér, mint a hó, orcája piros, mint a vér. El is nevezték Arielnek.
Meghalt az anyuka, tattaratta… uncsi, lapozzunk tovább! Jött a mostoha, tattaratta… uncsi, tovább! Meghalt a király, ott maradt Ariel a gonosz mostohával, tükröm, tükröm, mondd meg...
Karomban új szerzeményemmel beléptem az ablakon és kiüvöltöttem a konyhába:
- Hé! Nézzétek, mit hoztam!
Sok furcsaságot megélt és állhatatosan kitartó családom döbbenten állt velem szemben. Nem értették, miért lihegek olyan boldogan.
- Na? - kérdeztem.
A feleségem gúnyosan végigmért és kiment. Majd bejött, gúnyosan végigmért, aztán megint kiment.
A...
Valamikor réges-régen, úgy 2008. táján létezett egy Virtus nevű irodalmi portál. Jókedvű, tudós és inspiráló társaság gyűlt ott össze. Az ottani nickem Funfan volt.
Régi sikerorientált vállalkozói családból származom, anyám kun volt, apám félig részeg, vagy tán egészen az, mindenesetre az egyenlőség, testvériség eszméjét bizsergetve az ereiben egyszer rádöntötte a Tőkét egy egész üveg orosz vodkára. Siránkozott mégis, mert az volt az utolsó palack.
